Kell a kikapcsolódás!

Az utóbbi időben enervált voltam, céltalanul teltek a napjaim, éjjel rosszul aludtam és úgy éreztem, semmi tenni- vagy mondanivalóm nincs. Ezért nem is voltam aktív, a social média oldalaimon sem, pedig ez a világ olyan, hogy ha egy napig nem posztolsz, már nem is létezel...

A vállalkozói lét is valahol megköveteli, hogy minden nap dolgozzál, tegyél a vállalkozásodért, mert ha nem teszel semmit, akkor nem lesz semmi eredménye. De én nem vagyok az a kötelező jelleggel posztolós, másokra licitálós típus, és nem szeretem "az én termékem a legjobb", vagy a "mindenáron tőlem vásárolj" tartalmakat. Ezekkel nem tudok, és nem is akarok lépést tartani!

Minden, amit teszek és tettem (mint pl. az Új Kollekcióm megalkotása vagy a weblapom létrehozása) az szívből jött és örömmel végeztem. De ha most nincs bennem több, akkor nem fogok magamból kierőltetni táskákat, bejegyzéseket, marketing-fogásokat, vagy bármit, csak hogy minden napra legyen valami újdonság!

Mégis volt bennem valami ambivalens érzés. A hivatásom arra szólít, hogy adjak az embereknek. De most nincs mit.

Akkor mit csináljak?!

Semmit. Az üresből lehetetlen adni! Most az ürességnek, a semminek van itt az ideje, ezt is meg kell tudnom magamnak engedni! Eldöntöttem, hogy pár napig tudatosan nem fogok munkával foglalkozni egy percet sem. Így egy kicsit eltűntem, alkotói szabadságra mentem. Én-időztem, kikapcsolódtam, kirándulgattam. Nyitott voltam az új élményekre, befogadtam a természet szépségeit, megéltem az élet apró örömeit, feltöltődtem energiával. Beleengedtem magam a pillanatokba, és figyeltem magamat. És bizony, rengeteg sugallat, ötlet, felismerés jött ezekben a napokban!!

Ilyen ez a körforgás: abból, amid van, kiáramolsz, majd ha már nincs miből adni, megengeded magadnak az ürességet, ekkor elindulhat a beáramlás, újratöltődsz, és kezdődik minden elölről!

Ebben a csendesebb időszakban azt is megfigyeltem magamon, hogy már egyre kevésbé hatnak meg mások cselekedetei vagy posztjai. Nem engedem, hogy befolyásoljanak, megingassák az önbizalmam, vagy eltérítsenek attól, amit én képviselek! Már csak azért sem, mert nem minden úgy van, ahogy azt emberek mutatják kifelé...

A közösségi oldalakon akarva akaratlanul másokhoz viszonyítjuk magunkat, hogy hozzájuk képest mi jobbak, boldogabbak, szebbek, ügyesebbek, sikeresebbek vagyunk-e vagy sem. De a "való világban" a saját megéléseink, érzéseink alapján ítéljük a helyzeteket jónak vagy rossznak, és ez sokkal reálisabb rálátást ad a dolgokra, és valós értékrend kialakítását teszi lehetővé.

Olyan világot élünk, ahol akár vállalkozóként, akár magánemberként, akár nőként, akár férfiként, akár a social médián, akár a való életben rengeteg nyomás és elvárás nehezedik ránk kívülről, és néha le kell tudnunk csatlakozni a hálóról, hogy tisztán lássuk, 

mi nekünk az igazán fontos!