Mindenki egyéniség akar lenni
Szerintem a gyerekek mind egyéniségek. Ők igazi jelenségek, vibrálnak, rendben vannak magukkal, pozitív energiát árasztanak a világba. Igen, mindannyian egyéniségként kezdjük...
De a felnőtté válás során veszítünk az egyéniségünkből, onnantól fogva, hogy mások hatással vannak ránk. Attól függően, hogy kellemes vagy kellemetlen érzést keltenek bennünk, eldöntjük, hogy mi olyanok akarunk lenni, vagy olyanok nem akarunk lenni, mint ők! Elkezdünk átformálódni, viselkedésmintákat felvenni, illetve elhagyni személyiségjegyeket.
Megtanuljuk, hogy kinyissuk-e a szánkat vagy inkább hallgassunk, hogy domináljuk a partnerünket vagy meghunyászkodjunk, segítsünk-e másokon vagy csak magunkkal törődjünk, mert úgyis visszaélnek a jóindulattal, engedjük-e szárnyalni a fantáziánkat vagy inkább a realitás talaján éljünk stb. A környezetünket megfigyelve összeállítunk magunkban egy képet arról, hogy ki az eredményesebb személy, és azt kezdjük el utánozni, vagy az eredménytelen viselkedés ellen megyünk a cselekedeteinkkel.
Emlékszem, hogy tinikoromban aki a "menő" dolgokat csinálta (cigi, pia, drog, bulik, szex), az egyéniségnek számított. És aki menő akart lenni, az is beállt a sorba. Viszont számomra ők egyformák, hamisak és felszínesek voltak. Én úgy lázadtam, hogy ezeket a dolgokat csak azért sem csináltam, szóval mások szemében valószínűleg én szürke, unalmas és átlagos voltam. Mindenki azt hitte, hogy amit csinál, attól lesz különleges és szerethető, mégis mind találkoztunk elutasítással... Szóval ez nem jött be.
Jó, de akkor ki az egyéniség?!
...Aki feltűnő, aki a hangadó?
...Akinek sok barátja, ismerőse van?
...Aki feltűnően szép vagy vonzó?
... Aki kiemelkedően ügyes, okos?
...Aki sikeres, gazdag?
...Aki sokakat irányít?
...Aki népszerű, akire sokan figyelnek?
...Aki elragadóan vicces és könnyed?
...Vagy aki kitűnik a tömegből valamivel?
Nem ezen dolgok valamelyikétől leszel egyéniség, hanem attól, ha Önmagadat adod! De ehhez elég jól kell ismerned magad. Mások képezhetnek viszonyítási alapot, de nem jó, ha elvisznek valamilyen irányba. Milyen a Valódi Éned? Miben vagy Te igazán jó? Milyen árnyoldalaid vannak? Mi a közös Benned és másokban? Miben vagy más, mint a többi? Hiteles vagy abban, amit mondasz és csinálsz? Mered vállalni a saját véleményed, akkor is, ha eltér a többségétől?
Az az igazi egyéniség, aki önazonos!
Amikor már nem akarsz más lenni, mint aki vagy, hanem csak tisztán magadat adod, akkor fogod elfoglalni a helyed a világban. Nem egyéniséggé válsz -hiszen már eleve, születésedtől fogva az vagy-, hanem megismered és vállalod az egyéniségedet! És igen, ezután is fogsz elutasítással vagy közönnyel találkozni, de már nem fog érdekelni, mert akivel dolgod van, az Veled akar lenni! Az szeret és elfogad olyannak, amilyen valójában vagy! És ez a világ legfelszabadítóbb érzése!!! :)
