Munka helyett hivatás

Te szereted a munkád? Élvezed a feladataidat? Kellemes a hely, ahová minden nap bemész dolgozni? Jól érzed magad az ottani emberek között? Megbecsülve, megfizetve érzed magad? Vannak fejlődési lehetőségeid?

Fontos kérdések ezek, hisz' életünk háromnegyedét munkával/a munkahelyen/a kollégáinkkal töltjük.

Nálam a jó társaság, kellemes atmoszféra általában adott volt, de számomra mindig fontosabb volt az, hogy a munkámmal értéket teremtek-e, és amit leteszek az asztalra, azt megbecsülik-e? Persze, a másik oldalon ott van a munkanélküliség, pénztelenség, unatkozás lehetősége, de számomra ezek közül egyik sem jelent akkora tragédiát, mint az, hogy nem olyasmit csinálok, ami örömmel és jó érzéssel tölt el! Úgyhogy, ha nem voltam elégedett, én mindig tovább álltam.

Belül mindig is éreztem, hogy egyszer saját vállalkozást szeretnék, mert igazán, teljes gőzzel és szívvel csak olyasmi mögé tudok beállni, amit a magaménak érzek. De sosem volt ötletem, mibe fogjak, és igazán példa sem volt előttem - többnyire alkalmazott rokonaim, ismerőseim voltak.

A legutolsó munkahelyemen már nagyon éreztem, hogy most vagy soha, valamit kezdenem kell magammal! Ötlet híján listát írtam arról, hogy az eddigi munkatapasztalataimat figyelembe véve, milyen körülmények között, milyen feltételekkel szeretnék dolgozni, és hogyan szeretném érezni magam munkavégzés közben?! Például:

• magamtól kelek, 
• hány órát dolgozom, 
• helytől függetlenül tudom végezni a munkám, 
• a kiskutyámmal lehetek, 
• bármikor megállhatok közben, állhatok, ülhetek, mozoghatok is, 
• hétköznap vagy hétvégén, reggel vagy este is dolgozhatok, 
• milyen mértékben lépek kapcsolatba emberekkel, 
• mennyit szeretnék keresni, 
• legyen kreatív, vidám, ötletes stb. 

Mindig is szerettem rajzolni, festeni, kézműveskedni, imádom a színes dolgokat, és nőként a divat világa is vonz (dolgoztam is 4 évet ezen a területen). Teljesen spontán ötlettől vezérelve mentünk ki a párommal az Erzsébet térre, nyár volt, és be akartunk ülni egy hideg italra. De mikor megláttam, hogy kézműves vásár van, belelkesedtem. Imádom a kézzel készített alkotásokat! Ámuldozva mentem végig a sorokon, amikor megláttam egy standot, amin horgolt táskák voltak, és azt mondtam a páromnak:

Ez de menő! Én is ezt akarom csinálni!!!

Szerencsére tudtam, hova menjek, mert már egy korábbi otthoni DIY projektem kapcsán vásároltam fonalat, és olyan ismerősöm is volt, aki horgolgatott, tőle is kértem tippeket. Youtube-ról elkezdtem autodidakta módon tanulni, és beiratkoztam egy workshopra is. Már az elején éreztem, hogy ez nekem való! Főleg, mikor a workshopra már saját táskával mentem, és az lett az egyik minta anyag! :) Élveztem nagyon ezt az új hobbit, de az elejétől fogva tudtam, hogy ez ennél több lesz nekem.

Ezután egy fontos döntést is meg kellett hoznom: otthagytam a jól fizető munkám és valamennyi megtakarítással a zsebemben belevágtam a saját vállalkozásomba! Sokan próbáltak lebeszélni, vagy elbizonytalanítani a saját kishitűségük miatt, de éreztem, hogy eljött az én időm! Mindig elkezdeni a legnehezebb, és gondoltam, minél tovább várok, annál később lesz ebből valami! Úgyhogy vállaltam a kockázatot, és léptem ebbe az új irányba.

Persze a 0. naptól fogva tanulom a vállalkozás csínját-bínját, mindig történik valami. Ez egy külön szakma, és teljesen más gondolkodásmódot igényel, mint az alkalmazotti, minden tekintetben! Bár a főiskolán volt olyan tantárgy, ahol ilyesmit tanítottak, de ezt a saját bőrén kell, hogy kitapasztalja az ember, és a saját képére kell formálnia! Lehet másoktól tanácsot kérni, inspirálódni, vagy megnézni, hogy mik a trendek, a bevált módszerek, de nálam az első számú elv, hogy:

Bármit csinálok, az önazonos legyen és belőlem fakadjon!

Egy vállalkozást felépíteni és felfuttatni nem két nap, de nem is két hónap, erről külön bejegyzést (vagy könyvet) tudnék írni... Még mindig nem ott tartok, ahol szeretnék, de örülök, hogy elindultam az úton, és hogy ennyi mindent elértem és megtapasztaltam már most! Rengeteg célom van, amiken folyamatosan dolgozom, figyelem magam, a visszajelzéseket, és ha kell, újratervezek, de nem adom fel! Hiszek magamban és az ötletemben!!! :)