Te is lehetsz optimista!
A legtöbben biztos azt gondolják, hogy az optimista ember mindig boldog, mindig pozitív, és tökéletes az élete.
Van, akit nagyon irritál az optimizmusom. De én inkább hiszek a jóságban, inkább látom mindennek a pozitív oldalát, mintsem hogy folyton negatív legyek. Az jobb, ha valaki mindig a rossz dolgokra fókuszál? Ha valaki állandóan panaszkodik, de sosem változtat a helyzetén? Ha valaki pletykál, felszínes, hamis, hazug, megtévesztő, csaló, ítélkező? Ha bánt másokat? Ha mindig másokkal harcol, ahelyett hogy önmagával foglalkozna?!...
Született optimista vagyok. Egészen gyerekkoromtól fogva hittem abban, hogy minden okkal történik, és azért, hogy utána jobb legyen! Nem tanultam sehol ezt a mentalitást, és nem is azért éreztem így, mert az én életem tündérmese volt. Épp ellenkezőleg. Sokat szenvedtem már gyerekként is, de talán pont ezért volt az egyetlen kapaszkodóm, az egyetlen kiutam a hitem.
Nem tudom, milyen lehet annak az embernek az útja, akinek minden az ölébe hullott, akinek soha semmivel és semmiért nem kellett megküzdenie, akit mindig mindenki szeret (van ilyen??)... de nem cserélnék vele! Én korán megtanultam, hogy a pofonoktól erősebb leszek, hogy a nehézségek legyőzése által lelkileg fejlődöm, és hogy minden újabb megmérettetés valójában lehetőség a szintlépésre!
Sosem jött még olyan jól ez a tudás, és sosem kaptam még ekkora visszaigazolást az élettől, mint az elmúlt időszakban! Büszkén mondhatom, hogy semennyire nem ingatta meg az optimizmusomat, a hitemet, a stabilitásomat ez a pár hónap "bizonytalanság". Sőt, mindvégig a lehetőségeket láttam, illetve kerestem ebben a helyzetben is! Mert, hogy volt és van! Mindig vannak lehetőségeink, csak nem vesszük észre őket, mert egyszerűbb a problémára koncentrálni...
Azt hiszem, így lehet a legjobban leírni az optimizmust: a lehetőségeket látni mindenben.
Azt szeretném leszögezni, hogy én sem vagyok mindig boldog, nekem is szoktak lenni negatív érzéseim, és távolról sem tökéletes az életem!!! DE:
- igyekszem megélni az adott nap lehetőségeit, legyen szó akár egy élményről, akár a semmittevésről
- a legapróbb dolgoknak is örülök és hálát adok értük, pl. hogy süt a nap vagy, hogy van tető a fejem felett
- minden nap csinálok valamit, ami örömmel tölt el
- ha épp negatív hangulatban vagyok, azt is megengedem magamnak!!!
- figyelem magam, és ha úgy érzem, valami nem okés, kiderítem mi az és dolgozom rajta (=magamon)
- beszélek a gondolataimról, érzéseimről, vágyaimról, akkor is, ha kellemetlen - megfelelő kommunikációval a legtöbb konfliktus megelőzhető! (míg az elfojtás frusztrációhoz vezet)
- őszinte, autentikus életet élek, nem teszek olyat, amit nem akarok, nem tartok fenn ál-kapcsolatokat, nem ártok másoknak, és szívesen segítek, amiben tudok!
Ezeknek köszönhetően minden nap élek meg örömöket, a negatív hullámokon hamar túljutok és összességében élvezem az életem! Szerintem ez az optimizmus lényege. A jó dolgokra koncentrálni, azokat élvezni, viszonylag gyorsan túllendülni a nehézségeken, tanulni belőlük és fejlődni általuk!
Persze, mindenki maga dönti el, hogy mire fordítja a figyelmét, de egy biztos:
Olyan világban élsz, amilyet Te teremtesz magadnak a gondolataiddal!