Produktivitás, hasznosság, értékesség

Ki az értékes? Aki hasznos? Aki sokat dolgozik? Egyáltalán, mitől értékes valaki? Ha sokat termel, ha sok pénzt keres?!

Amikor elindítottam a saját vállalkozásomat, voltak gondjaim azzal, hogy nincs annyi munkám. Mindamellett, hogy tudtam, senki sem kezdi tele megbízásokkal, elkeseredtem, mert nem éreztem magam hasznosnak. És a kis munka kis bevételt is jelent (pláne, ha figyelembe veszem a ráfordításaimat), szóval számszerűleg is visszaigazolást kaptam arról, hogy keveset érek. Legalább is én így éreztem.

Amikor elértem a mélypontot, segítséget kértem a terapeutámtól, aki arra világított rá, hogy miért a produktivitásomban mérem az értékességemet?

Miért nem hiszem el, hogy enélkül is értékes vagyok?

Elkezdtem megfigyelni magam, hogy mi minden rejlik bennem, mi mindent teszek magamért vagy másokért. Ilyeneket gyűjtöttem össze, hogy: mivel otthon vagyok, és van szabadidőm, elvégzem a házi munkákat, együtt vagyok a kis kutyámmal, nagyokat sétálunk napközben, tudok magammal is foglalkozni, majdnem minden nap főzök, a páromnak már sok mindenre nincs gondja, amikor este hazajön, stb. De ezek még mindig a hasznosság témakörébe tartoznak. 

A fordulópont az volt, amikor olyan napokon, amikor alig csináltam ezek közül is valamit (magyarul megengedtem magamnak, hogy pihenjek, és semmit ne csináljak), akkor sem volt bűntudatom! Nem éreztem magam kevesebbnek. Sőt, hiszem, hogy kellenek a passzív időszakok is, amikor visszatöltődik az ember, mert ha soha nem áll meg, mindig csak hajtja magát, akkor az élet fogja megállítani...

Közben a naplómba elkezdtem vezetni, hogy milyen értékek vannak bennem, és mostanra eljutottam odáig, hogy szinte csak a belső értékeim kerülnek felsorolásra! :)

A mostani helyzet miatt most megint kevesebb munkám van, de már nem érzem magam ettől értéktelennek vagy hasztalannak. Rendszerint tűzök ki magam elé célokat, amiket megvalósítok a saját ütememben, de ha épp nincs ihletem, akkor nem erőltetek semmit! Az egészet azért kezdtem el, hogy örömömet leljem (végre) a munkámban, nem azért hogy számokat hozzak és termelékenységi mutatókat teljesítsek! Akkor pont a lényeg veszik el belőle: az alkotás öröme! 

Biztos vagyok benne, hogy Te is tapasztaltad már (pl. mikor GYES-en voltál, vagy munkanélküli voltál, vagy valamilyen más élethelyzetben), hogy vagy Te magadat, vagy a külvilág Téged hasztalannak tartott, csak mert nem végeztél számszerűsíthető és pénzben mérhető munkát. De ez nem így van! A valódi értékek nem pénzben, munkában, produktivitásban mérhetőek! 

Mi mindannyian értékesek vagyunk -ezektől a materiális dolgoktól függetlenül is- pusztán önmagunkért!